Farmasi Boldizsár: Néma Kertész

Mint megannyi bűntett csöndes szemtanúja

Látását hangjának érdes csendje koszorúzza.

Bárgyúan, mosolyogva néz a rendőr urára

Mit sem sejtve arról, hogy

Vétkesek közt cinkos aki gyáva.

Az elfojtott hangszálak zaja már -már hallható

Az atmoszféra immár felettébb aggasztó

És a feszültség csak nő.

Ripakodva üvöltözik a tettes és a gyanúsított

A gondnok eközben csak nagyokat ásított.

Egy emberélet már nem hozható vissza a néma szavával.

Versek, novellák

Az utolsó szürkén piros falat

Ami most szájpadlásukra ragad

Lassan lecsúszik

Ez is elmúlik.

Boros pohár alján ragadt vattaember,

Özvegyül maradt úriember,

Köszönt tekintéllyel

Kedves a vendégekkel

Ügyes az edényekkel.

Halkan a sötétben némán gépelek

Leírva minden apró részletet.

Ujjamról vér csöpög, "majd elmúlik",

Mint ahogy mindentől elbúcsúzik

A magányos tekintet

Én is tovatekintek.

Farmasi Boldizsár